PINCÉRT A NETEN? ÉTELT HÁZHOZ?

A NETPINCÉR SIKERTÖRTÉNETE

2021. február 23. kedd, 09:52
Perger Péter és Csontos Zoltán 1999-ben indította el a NetPincér.hu-t. A vállalkozás célja az volt, hogy online összegyűjtse a házhoz szállítást kínáló éttermeket és ezzel minél egyszerűbbé tegye az ételrendelést. A vállalatot 2014. decemberében felvásárolta a Rocket Internet több külföldi online ételrendelő céggel együtt. Egy sikeres vállalkozás hátterében sok érdekes történet, emlékezetes sztori állhat. Csontos Zoltánnal, a NetPincér.hu alapítójával beszélgettünk egy olyan időpontban, amikor az étel házhoz rendelése virágkorát éli.

Twitter megosztás
Cikk nyomtatása
Infotér: Honnan jött az oldal alapításának ötlete?

Csontos Zoltán: Akkoriban két dolog motivált minket a leginkább. Az egyik az, hogy 1998-at írtunk, és ekkor mindenki az interneten akart vállalkozni, a Közgáz egyetemre jártunk és mi is ki akartuk próbálni magunkat az üzlet életben. A másik pedig az volt, hogy kollégisták voltunk. Az ételrendelés ekkor még úgy működött, hogy a kollégium 7. emeletéről le kellett mennünk, egy nyilvános telefonfülkéből telefonálni, felhívni az éttermet, a rendelés után pedig visszamenni és várni, aztán ismét lemenni a portára immár a kiszállított ételért. Ekkor jött az ötlet, hogy kényelmesen a szobából tudjunk rendelni az interneten keresztül.

Infotér: Volt valamiféle külföldi minta, amiből kiindultak, vagy teljesen saját ötlet volt?

CsZ: Nem volt külföldi minta. Ráadásul, évekkel később, amikor kapcsolatban voltunk más nagy külföldi, hozzánk hasonló cégekkel, akkor sem találkoztunk olyannal, amelyik korábban indult volna, mint mi. Szóval az biztos, hogy elsők között voltunk világ szinten.

Infotér: Mit tudott a weboldalatok az induláskor, milyen informatikai háttér kellett hozzá?

CsZ: A NetPincér nem süt, nem főz, nem szállít, csak közvetíti a rendeléseket az éttermek felé. Ehhez egy automata és real-time rendszert kellet létrehoznunk, ami eljuttatja a rendelést az éttermeknek. Mi ezt akkor személyhívókkal oldottuk meg. A rendszer a rendelésgomb megnyomása után egy e-mailt generált, amelynek a tárgya megjelent az éttermekbe kihelyezett készülékek képernyőjén. Az e-mailek tárgyába sűrítettük a rendelő adatait és az ételek sorszámát, amiből az étterem kiolvasta mit rendeltek. Ez az innováció lehetővé tette, hogy a rendelések szinte azonnal eljussanak az éttermekhez.

Infotér: Milyen problémákkal kellett szembenézni az induláskor?

CsZ: Elhatároztuk, mi leszünk az elsők az országban. Majd amikor már fejlesztés alatt volt a rendszerünk és indulás előtt voltunk, megjelent egy hirdetés az interneten, hogy valaki ugyanilyen szolgáltatást indít. Mivel mi mindenáron elsők akartunk lenni, így fel kellet gyorsítanunk a folyamatokat. Végül kiderült, a másik cég el sem indul, csak vaklárma volt. Így versenytárs nélkül kezdtünk Magyarországon.

A másik probléma a technológiával volt. A személyhívó készülékek, amikkel közvetítettük a rendelést, nem mindig kapták meg a rendeléseket. Sok étterem, amelyekkel az elején együtt dolgoztunk, alagsorban, pincékben volt, így nem volt térerő. A készülékeket nagy antennákkal kellett ellátni, amire akkor még nem volt kész megoldás. Folyamatos fejlesztésekkel aztán sikerült megoldani, hogy a rendelések szinte bármilyen elektronikus úton eljussanak az éttermekbe, legyen az sms, fax, saját applikáció, vagy email terminál. Sőt visszaigazolást is kaptunk arról, hogy az éttermek felvették a rendeléseket.

Infotér: Milyen gyorsan fejlődött a cég?

CsZ: Szerintem 3 lépcsőfok volt a cég fejlődésben: az első, amikor hobbi vállalkozásként működtünk. Aztán a következő szint, amikor a cég már eltartja a tulajdonosokat. Végül a harmadik lépcső, amikor már komoly cégépítésről beszélhettünk. Nálunk körülbelül 5 év volt az, amikor elkezdhettünk nagyban gondolkodni. Én is pl. az első időszakban egyszerre foglalkoztam a sales-el, marketinggel és sok minden mással. Ezután alakultak ki a különböző önálló területek a cégen belül, de így is megmaradt egy mátrix struktúra. A cég fejlődésének lépést kellett tartania a rendelésszámok exponenciális növekedésével, amelyek évről évre szinte duplázódtak.

Infotér: Hogyan kezelték akkoriban az ügyfélpanaszokat?

CsZ: Már az induláskor volt állandó ügyfélszolgálatunk. Mi az elején úgy gondoltuk az éttermek maguknak fogják frissíteni az étlapjukat. Nagyon gyorsan rájöttünk, hogy ez nem fog működni. Így az ügyfélszolgálatnak az is a feladat volt, hogy ezeket frissítse, kövesse a változtatásokat, illetve a panaszkezelést is ők intézték. Kezdetben rossz pozícióban voltunk, mivel az ügyfelekkel nem volt közvetlen kommunikációs kapcsolatunk. Az étterem tartotta a kapcsolatot a rendelővel, illetve a cég futárja szállította a rendelést is. Így ekkor még sokan visszaéltek a helyzettel. Nem feltétlen volt érdeke az éttermeknek, hogy mi jutalékot kapjunk, inkább próbálták arra rábeszélni az embereket, hogy az étteremtől közvetlenül telefonon rendeljenek. Nagy volt a bizonytalanság az internetes rendelések iránt. Ezért ha rendelés közben bármilyen probléma felmerült, a vásárlók általában nem az éttermet hibáztatták, hanem minket, például egy késésnél, ami nem feltétlen a mi hibánk volt. Ettől függetlenül mindig minden problémát igyekeztünk megoldani, az összes panasz estén egyeztettünk az éttermekkel. Akkor javult a helyzet amikor az emberek, elkezdték rendszeresen használni a weboldalt és megértették a működését. Azzal, hogy más ecommerce szereplőkhöz képest nagy számú rendelést közvetítettünk, a NetPincér nagyban hozzájárult az internetes vásárlások iránti bizalmatlanság megtöréséhez.

Infotér: A később megjelent konkurenciával, hogyan vették fel a versenyt?

CzZ: Bár folyamatosan jelent meg konkurencia, és figyeltük is őket, de igazából mindig a saját utunkat jártuk és szerintem ez is vitt bennünket sikerre. Sosem álltunk meg azon a ponton, ahol voltunk, mindig tettünk bele újításokat. Nagyon fontosnak tartottuk azt, hogy mindig a vásárlók érdekeit néztük, még akkor is, ha rövid vagy középtávon nem feltétlen volt az számunkra kedvező. Ezért került bevezetésre például az éttermek értékelése vagy a bankkártyás fizetés is. Bármilyen probléma jött, mi beleálltunk és kitartottunk, hittünk abban, hogy jó, amit csinálunk.

Infotér: Miért szállt ki belőle?

CsZ: Már az első sikerek kezdetén elkezdtünk külföldre terjeszkedni. Ekkor még minden külföldön működő ételrendelős oldal belföldi irányítás alatt állt. Majd, mindenki terjeszkedni kezdett más-más országokban először organikusan, majd cégeket kezdtek el felvásárolni. Magyarországon kívül nyolc országban indítottuk el a szolgáltatásunkat. A piac ugrásszerűen nőni kezdett, majd a 2010-es évek után nagyon sok tőke áramlott ebbe a szektorba. Sok belépő nem szakmai befektető volt. Nem tudták hogyan kellene a megfelelő operációs rendszereket létrehozni, így elkezdték azokat a cégeket megszerezni, amelyeknek már ki volt építve az infrastruktúrája és a mechanizmusa. Ekkor mi is több országban felvásároltunk cégeket, viszont mi saját tőkéből dolgoztunk teljes mértékben, így nem tudtunk versenyezni azokkal, akik több százmillió dollárokat fektettek a piacba. A piac nagyon túlértékelt lett,  a felvásárlásunkat egy olyan lehetőségnek láttuk, amiből nem szabad kimaradni.

Infotér: Hogyan látja a jelenlegi vírus helyzetet?

CsZ: Visszatekintve a 2008-as gazdasági válságra, annak következményeként is inkább erősödtünk. Akkor a kereslet a magasabb nívójú beülős, éppen ezért drágább éttermek irányából eltolódott a junk food-ot vagy ahhoz hasonló ételeket házhozszállító éttermek felé. Ez nekünk eléggé kedvezett. A COVID járvány következményeként kialakult helyzetről azt mondhatjuk, hogy míg egyes szektorok válságban vannak, addig a házhozszállítási piac, így az online ételrendelési portálok is talán soha nem látott igényeket szolgálnak ki. Most azonban az a tendencia látszik, hogy olyan éttermek kínálata is elérhető vált rendeléssel, amelyek eddig nem is foglalkoztak házhozszállításssal.

Bartal Alexandra