Kiberdiplomácia: ha megdobnak kővel, dobj vissza routerrel?

2022. augusztus 8. hétfő, 09:00
A nyolcvanas és kilencvenes években a web alapító atyái még biztosak voltak abban, hogy a netet semleges, a nemzetállamok hatáskörén kívüli területként lakhatja be az emberiség. Nem ez volt az egyetlen dolog, amiben tévedtek, de ez volt talán a legnagyobb. Az idei Infotér konferencián külön kerekasztal foglalkozott az internet földrajzával, diplomáciájával és azzal a problémával, hogy mit kezd a biztonságpolitikai gondolkodás a hálózattal.

Twitter megosztás
Cikk nyomtatása
"A virtuális tér szegmentációja nem most kezdődött el" - mondta Demkó Attila, a Mathias Corvinus Collegium geopolitikai műhelyének az igazgatója - "de a jelenlegi háborús konfliktus felgyorsította azt. Azonban aki ellátogatott Kínába, az már egy évtizede is tapasztalhatta, hogy a Nagy Tűzfalon túl egészen más internetre kapcsolódik, mint amit otthon megismert."

Kovács László, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára és a Magyar Honvédség kiberszemlélője azonban hozzátette, hogy a nagy hálózatról leválasztott internet - ezt splinternetnek szokás hívni - nem fejlődőképes és nem tartós. Viszont ettől még van értelme a hálózaton nemzeti szuverenitásról beszélni. "Magyarország szuverenitásának védelme, a Magyar Honvédség alaptörvényben rögzített fő feladata. Ez azt jelenti, hogy meg kell tudnunk védeni a légterünket, meg kell tudni védeni a határainkat, magát Magyarország területét, és ez igaz ma már a kibertére is. Az, hogy ezt hogyan lehet kivitelezni, és hogyan tudjuk Magyarország esetében értelmezni magát a kiberteret, na ez sokkal nehezebb kérdés" - mondta Kovács. A hagyományos terekkel szemben a kibertér határai is nehezen megállapíthatóak, emellett a hadviselő felek, a támadás jellege és számos egyéb jellemző is egyértelműbb.

A nemzetközi normarendszert a fizikai világra dolgozták ki. Az első világháború után a hágai, a második után a genfi szerződésben szabályozták a háborús cselekedeteket az országok. A két szerződésben az a közös pont többek között, hogy egyik sem foglalkozik az internettel, mert a tömegkommunikáció is gyerekcipőben járt, amikor születtek, kibertérről pedig szó sem volt még. "Nehéz megmondani, hogy egyáltalán ki a támadó, kinek a gépéről támad és mi a terve a támadásnak" - mondta Kovács, hozzátéve, hogy az olyan kívánalmaknak, mint hogy a katonák egyenruhát kell viseljenek, semmi értelme nincs a kibertérben. Folyik azonban a tallini kézikönyvek fejlesztése, pár hete jelentették be, hogy a harmadik verzión dolgoznak, amely példákkal világítja meg, hogy milyen kibercselekmények esetében milyen nemzetközi jogi passzusok lehetnek érvényesek. Ezzel a kiberdiplomácia és kiberháború is olyan szabályozottá válhat, mint a konvencionális háború. Ám a harmadik kiadás elkészültéig még évek és nemzetközi jogi viták állnak a szerkesztők előtt.

"Több ezer éve építünk utakat, bányákat. Ha manapság építenek egyet, az egész jól elműködik már. Ezzel szemben egy ma készített szoftver vagy működik vagy nem" - világított rá arra Krasznay Csaba, az NKE tanára, Kiberbiztonsági Kutató Intézet igazgatója arra, hogy a kibervilág egészen más fajta kihívásokat tartogat. Az alig százéves informatika még bőven csiszolódik. Az épp zajló Oroszország által Ukrajna ellen indított háború miatt pedig olyan korábban adottnak vett jellemzők is változnak, mint a rendszerekbe vetett bizalom. "A jelenlegi háborús helyzet egyik legnagyobb borzalma a számomra, hogy a szemünk láttára erodálódik a bizalom. Szegmentálódik az internet azzal, hogy nem tudjuk ellenőrizni az információkat, nem működnek jól a korábban megszokott szolgáltatások" - mondta Krasznay.

A szakember egy gondolat erejéig visszatért a kibertér valós voltára is. "Mindig azt szoktam mondani, hogy a kibertér az nem egy virtuális tér, hanem igazi. A cyberbullying tényleg fáj, ha ellopják valakinek a pénzét a netbankból, az tényleg el van lopva, ezek a tettek valóban megtörténnek. Emellett van infrastrukturális háttere, amely helyekhez kötődik" - mondta Krasznay.

A kerekasztal moderátora élt a lehetőséggel, és felemlegette, hogy volt már ország, amely nagykövetet nevezett ki a Szilícium-völgybe, hogy legyen kapcsolattartójuk a nagy technológiai cégekkel. Ez a gondolat pedig továbblendítette a beszélgetést.

Mátrai Zsuzsa, a Microsoft kelet-európai regionális igazgatója hitet tett amellett, hogy a diplomácia alapja továbbra is az együttműködés és a bizalom, akkor is ha a diplomácia tere a kibertér. "Remélem mindenki ismeri a teremben a párizsi felhívást, ami 2018-ban született meg. Ez az első olyan nemzetközi egyezmény, amiben a magánszféra és az üzleti szféra közösen felelősséget vállal a kibertér védelméért. Több, mint ezren csatlakoztak hozzá, 75 ország, köztük az összes EU-tagállam, 700 cég, a civil szféra szervezetei" - mondta Mátrai.

A regionális igazgató ez után arról beszélt, hogy nincs olyan óriáscég, amely megengedhetné magának, hogy ne legyen jelen az európai piacon. A jelenlét pedig a jogszabályok alkalmazását, az azoknak való megfelelést is magával vonja. Az európai jogszabályokat és a beléjük foglalt értékeket pedig esetenként magukkal is viszik a tengerentúlra. Erre példa a GDPR adatvédelmi szabályozás, amelyhez nagyon hasonló szabályozás van életben egy ideje Kaliforniában is.

A gazdasági érdekek Egyiptom kapcsán is felmerültek, amely az arab tavasz során szintén megpróbált lecsatlakozni az internetről. Ez a lépés több gazdasági kárt okozott, mintha rendészeti eszközökkel éltek volna. Oroszország esetében is komoly kérdés az, hogy mennyi kárt okoznak a nemzetközi korlátozások. Kínával szemben Oroszországban nem adott a párhuzamos technológia: nincs jelentős mikroelektronikai ipara, chipgyártása, szoftveripara. Ezek hiánya miatt Oroszországban nyugati megoldásokra, technológiákra épülő világ van. A konferencia óta már meg is jelent az első kézzelfogható probléma. Az új rubel bankjegyeket nem lehet az ATM-ekben használni, mert ehhez egy olyan szoftverfrissítésre lenne szükség, amelyet az ATM-eket gyártó nyugati cégeknek kell elkészíteniük.