Egy hatalmas szétszakadás történt az oktatásban

Interjú Szani Ferenccel, az Infotér oktatási munkacsoportjának vezetőjével

2021. november 11. csütörtök, 09:29
Az őszi Infotér konferencia nulladik napjának fókuszában a fiatalok és az oktatás állt. Szani Ferenccel, az egyesület oktatási munkacsoportjának vezetőjével beszélgettünk a felmerült kérdésekről és arról, ő hogyan látja most az oktatás helyzetét.

Twitter megosztás
Cikk nyomtatása

- Infotér: Hiába kerestem a programban, nem volt igazából az oktatással foglalkozó előadás. Szóba került?

- Szani Ferenc: A nulladik napon voltak azok a témák, amik a humán témákkal foglalkoztak. Ezen belül volt szó az oktatásról, a digitalizáció transzferéről, tehát hogy hogyan jut be a tudás az ember agyába vagy hogyan kapcsolódik össze az agy a géppel.

Az oktatási vonal azzal indult, hogy hogyan éltük meg a pandémiát, mi fog belőle megmaradni, mi fog megváltozni az oktatásban. De felmerült kérdésként az is, hogy kell-e ezek után tanítani ér tanulni, hiszen a tudás átadására jónak bizonyultak az informatikai eszközök, és jön a mesterséges intelligencia. Végül pedig a sajátos nevelési igényű, rövidítéssel élve SNI-s gyerekekkel, ezen belül is az autistákkal foglalkoztunk.

- Infotér? Ennek a felét én is meg akartam kérdezni. Kezdjük is akkor az elején, hogyan értékeled a pandémia alatti digitális oktatást?

Szani Ferenc: Először is a pandémia alatt nem digitális oktatás volt. Van rá valami jogi kifejezés is, de a szakma távolléti oktatásnak hívta. Azt nehéz digitális oktatásnak tekinteni, hogy a tanár kinyomtatja az internetről az anyagot, a gyerek ír bele valamit, aztán visszaküldi másnap. Ebben annyi a digitális, hogy az internetről nyomtatott a tanár.

Volt természetesen a másik végletből is, ahol 3D-s animációkkal együtt tanítottak valós időben videón. Tehát egy hatalmas szétszakadás történt az oktatási rendszerünkben, aminek az okai a digitalizációhoz való hozzáférés mellett az is, hogy a pedagógusok mennyire voltak felkészültek, milyen tartalmi elemekhez fértek hozzá.

- Infotér: Igen, a szakadásról szóló kritikák hozzám is eljutottak, de ha mégis értékelnünk kell azt, ami tanítás néven folyt, akkor mit mondunk rá?

- Szani Ferenc: Láttuk, hogy működik. Azt is látjuk, hogy a tudást át lehet adni, de a képesség-, készség- és attitűdformálás megszakadt. Van egy csomó szociális funkciója az iskolának, amelyekről szeretünk elfeledkezni. Ilyen például az, hogy a gyerekek közösségben vannak, és ezt nem tudtuk pótolni. Facebookon kommunikálni a másikkal, kismillió emodzsit használva nem ugyanaz, mint odamenni és vitatkozni vagy kedvesnek lenni. Társas lény vagyunk, nem tudjuk ezt elektronikával kiváltani. Ha sikerül is időlegesen, az olyan problémákat okoz, amiket már el is kezdtünk látni. Sérülnek a felnőttek és sérülnek a gyerekek is. A bezártság, elzártság, elszigetelődés nem tesz jót az embernek.

- Infotér: Bár vonzó dolog az emberi nem egészéről beszélni, kanyarodjunk vissza a digitalizációhoz. Milyen hatásokat látunk, amik megmaradhatnak a pandémia után?

- Szani Ferenc: Az oktatásban hiszek, amihez használunk digitális eszközöket is. A kizárólag digitális oktatásban nem. Kellenek a gyerekeknek a személyes interakciók. Ezt az igényt nem lehet kikerülni. Ahogy megyünk előre az oktatás lépcsőfokain úgy lehet egyre többet digitálisan átadni.

- Infotér: Akkor a szocializációt nem lehet megspórolni?

- Szani Ferenc: Ez is egy oktatás, ez is tanulás. Nem csak az osztályteremben tanul a gyerek, amikor ül, és hallgatja, hogy a tanár mondja az igét. Akkor is tanul, amikor szünetben nem verekszik a társával.

Az iskolának nagyon sok szerepe van. A tudást, amiről a tanár az órán mesél, azt át tudjuk adni digitálisan. Néha jobban is, mint az adott tanár, illetve egészen biztos, hogy egyenszilárdabban. De a társakkal, felnőttekkel, tanárokkal való viselkedés normáit nem. A problémák, amiket a sajtó is írt, abból fakadtak, hogy minden áron a tudás átadását erőltették a virtuális térben. Ugyanúgy csinálták, mint a valós térben tennék, de nem ugyanaz a két tér.

- Infotér: Iskolát akkor nem lehet home office-ban csinálni?

- Szani Ferenc: Gondolj abba bele, hogy a home office sem működik száz százalékosan. Néha be kell menni és találkozni a kollégákkal. Lehet, hogy kéthetente egyszer, de be kell menned. Az iskola változni fog, nem hiszem, hogy heti öt napot fognak a kölykök gimnáziumba járni. Azt szinte biztosra veszem, hogy az általános iskola alsó tagozat viszont bejárós marad. Fel sem tudom fogni, hogy miért építenek még az egyetemeken előadókat, azt a tudást át lehet adni egy jó videóval is, nem kell arra fordítani az erejét egy professzornak, hogy minden félévben elmondja a római jogot. Szemináriumi termekre van szükség, ahol az előadáson felszedhető tudást elmélyítik. Itt viszont jön egy másik probléma, amiről szemérmesen hallgatunk.

- Infotér: Mi az?

- Szani Ferenc: A digitalizációra nem csak a pandémia miatt van szükségünk. Van egy rendszerünk, amibe két tanár megy be és kijön belőle száz, mert nyugdíjba mennek. Ebben a rendszerben deficit alakul ki, a hiányt pótolni kell valahogyan.

- Infotér: Tanárgyerek vagyok, meg valamikor voltam tanárszakos hallgató is.

- Szani Ferenc: Akkor tudod miről beszélek. Ebből volt vita is, hogy a tanárt megpróbáljuk rávenni, hogy így-úgy-amúgy motiváljon, használjon digitális eszközöket órán, miközben a szerencsétlen azon gondolkodik, hogyan elégíti ki a Maslow-piramis alján található igényeit. Tehát miből lesz fűtés otthon, mikor tud gázszámlát fizetni. Szoktak erre olyanokat mondani, hogy az iskola, az állam, az adófizető vegyen megfelelő eszközt a tanárnak. Én azon az állásponton vagyok, hogy legyen megfelelő bére, amiből meg tudja venni magának ezeket.

Senki sem tagadja, hogy forrásokat kell biztosítani az oktatásnak, de ez soha nem térül meg négy év alatt. Én még nem láttam olyan politikust – és országfüggetlenül mondom ezt – aki képes olyan időtávokban gondolkodni, amennyi egy oktatási reformhoz kell. A kivételt Finnország vagy éppen Szingapúr jelenti.

- Infotér: Most történt azért reform a pandémia alatt, nem?

- Szani Ferenc: Nem reform, csak elkezdte átvenni az oktatás a világ eszközhalmazát. Hol sikeresen, hol kevésbé sikeresen. És itt nem a számok az érdekesek, mert egy közoktatási rendszer akkor jó, véleményem szerint, ha az minél egyenszilárdabb. A pandémia kihozta, hogy mennyire más megélni egy ilyen helyzetet egy XII. kerületi iskolában mint mondjuk Kelet-Szabolcsban vagy Dél-Baranyában.

Egészen más a két világ, és ez nem csak azért van, mert más mértékben férnek hozzá IKT eszközökhöz. Az áram is kérdés tud lenni, hogy fel tudja-e tölteni az eszközét. Utána kérdés, hogy van-e internet hozzáférés. A korábbi e-Magyarország pontok most DJP-pontokként üzemelnek, így azon keresztül hozzá lehet férni a nethez, de ilyen sincs minden településen.

Ezért volt heroikus küzdelem, amit a magyar pedagógusi kar folytatott. Én nem is akarok, tudok rosszat mondani a pedagógusokra, fantasztikus dolgokat műveltek, a lehető legtöbbet hozták ki a helyzetből. Tették mindezt annak ellenére, hogy sokan úgy éreztük, hogy  a nagypolitika bedobta a gyeplőt a lovak közé, hogy azt hitték, hogy ha valamit pénteken bejelentenek, akkor az hétfőtől úgy is lesz.

- Infotér: Ha nem is egy hétvége alatt, de nagyon gyorsan készültek el az első lezáráskor az iskolák rendszerei.

- Szani Ferenc: Igen, odatették magukat. Akadtak, akik valahogyan felszabadítottak két-három napot, hogy egyáltalán fel tudjanak készülni, össze tudják rakni a saját megoldásukat. Ez volt az első hullámnál. A másodiknál már látszott, hogy a politikai oldal, a szakpolitika is jobban fel van készülve. Most pedig keressük, kutatjuk azokat a rendszereket, amiket az állami megoldások helyett használtak, hogy mi is van velük, miért ezt választották.

- Infotér: Minden jó, ha a vége jó?

- Szani Ferenc: Volt egy hatalmas társadalmi összefogás, ami kipótolta az eszközhiányt. A gyógypedagógusok, a sérült gyerekeket tanítók előtt le a kalappal, ők még nagyobb problémákat oldottak meg. Képzeld, láttam autista osztályt online, és meg tudták csinálni a pedagógusok, hogy lefoglalták az autista gyerekeket. Zseniális volt! De ezek abban a helyzetben mind különböző tűzoltások voltak.

Százhúsz évvel ezelőtt arról lett volna szó, hogy papírt meg tintát kell gyűjteni. Most tabletre és elektronikai eszközökre volt szükség. De emellett kell pedagógus továbbképzés, tartalomfejlesztés, a humán és a fizikai hálózat fejlesztése és csak az egész végén jön az eszközpark fejlesztése. A pedagógusok rendkívül sokat tanulnak, továbbképzéseken vesznek részt, de megoszlanak a vélemények, hogy ezek mennyire jók. És itt jön az, hogy most az Ipar 4.0 épül és az ipar 2.0 kiszolgálására kitalált iskolában tanítunk. Szalagtermelésre alkalmas munkások kiképzésére használható rendszerünk van, közben robotikához és biomechanikához értő szakemberek kellenek a jövőnek. Sok helyen van lemaradva az oktatási rendszer az informatikával, robotikával megjelent igényektől. Vannak nagyon jó kis műhelyek, de ez megint az oktatás szétszakadása felé hat. Nagyon más Hejőkeresztúrban vagy egy másik észak-borsodi településen felnőni. Pedig egyik se jó adottságú ezek közül, de olyan iskola, amilyen Keresztúrban van, nagyon nincs máshol.

- Infotér: Szerencsére van egy külső világ, amire amúgy az oktatás is építhet, ami motiválhat. A gamifikáció bizonyos megoldásai már elterjedtek.

- Szani Ferenc: Már az e-Krétán is meg lehet nézni, hogy te milyenre írtad meg a dolgozatot és milyen volt az osztályátlag. Ez egyfajta leaderboard. Az a baj, hogy mi nagyon komolyan vesszük a jegyeket, miközben a rendelkezésünkre áll a gyerekek teljesítménye az oktatási rendszerben végig. Láthatjuk hogyan fejlődik, javult-e vagy romlott. Én a magam részéről az érettséginek sem vagyok híve, mert egy adott időben egy adott teljesítményt mér adott stressz mellett. És mi van, ha épp hasmenése volt a gyereknek? Az aktuális állapotát mondja csak meg az érettségi jegy.

A játékoknak az oktatásban mindig is volt és lesz is szerepe.  Vegyünk, egy nagyon nem oktatási célra készült videojátékot: az Assassin’s Creednek van egy középkori variánsa, ahol egy toronyból nézi a főhős a reneszánsz Rómát. Vannak benne hibák, de ezekről a tanár tud beszélni, a fílinget meg átadja a játék. Vagy vannak tananyagok, amikben az autó széthullik 3D-s részletekre és úgy nézhetjük, hogy ott működik a hajtáslánc.

Mindig azt mondom, hogy a gyerekek elmennek a moziba, látják a Csillagok háborúja aktuális részét, és amikor visszatérnek a tankönyvhöz, nagyon más vizuális világ várja őket. A digitalizáció ezt a kettőt össze tudja hozni. Hogy ez sokba kerül-e? Igen. De ha negyven éves időtávokban gondolkodunk, akkor megéri. Az oktatási rendszernek és benne a tanároknak rá kell jönniük, hogy már nem a hagyományos oktatásról beszélünk, ami korábban volt. De ehhez jó pedagógusok kellenek. Nagyon jó tanárképzésünknek kell lennie, és nagyon jó támogató rendszernek a pedagógusi kar számára. Mert hogyha ez nincs meg, akkor ebből a századból sem jövünk ki jól.