Az egész világ körhintára ül? Más választás egyelőre nincs!

2021. november 19. péntek, 08:00
Mi az a körforgásos gazdaság? Miért fontos? Milyen megoldások vannak? Mit tesznek, tehetnek a cégek? És az emberek? Mennyi pénz van rá? Rendhagyó kérdezz-felelek!

Twitter megosztás
Cikk nyomtatása
A “megveszed-felhasználod-eldobod” megszokott modelljétől elrugaszkodva egy új rendszer köszönhet be világszerte - leginkább Európában - azután, hogy az Európai Bizottság egy sokkal természetbarátabb korszakot vetít előre. A körforgásos gazdaságról van szó, amely ma egy divatos fogalom és sokan hulladékkezelési stratégiaként tekintenek rá, pedig sokkal többről van szó.

Schaffhauser Tibor, a Green Policy Center klímapolitikai szakmai műhely társalapítója, a Másfélfok.hu-n publikált elemzésében erről azt írta. „A XX. században elfogadottá vált lineáris gazdaságot úgy lehetne a legjobban bemutatni, hogy a termelési és fogyasztási folyamatot egy egyenes útvonalként képzeljük el. Onnantól kezdve, hogy kitermeljük az erőforrásokat, legyártjuk majd megvásároljuk a termékeket egészen addig, hogy ezeket a termékeket kidobjuk és egy szemétlerakón végzik. Ebben a szemléletben a kitermeléstől a szeméttelepig a szennyezés és a pazarlás csak költségtételként, sőt, sajnos sok esetben még akként sem jelenik meg tényezőként, egyszerűen nem törődnek vele. A körforgásos gazdaság ezzel szemben azt jelentené, hogy a termékeket már eleve azzal a szemlélettel tervezik és gyártják, hogy minél kevesebb erőforrást használjanak fel, minél tartósabbak legyenek és minél nagyobb részüket lehessen újra felhasználni leselejtezésüket követően, ezzel is csökkentve az új erőforrások kitermelését.”

Dr. Ürge László, a DBH Investment Zrt. ügyvezető igazgatója és a Pannon Egyetem címzetes egyetemi tanára szerint pedig a körforgásos gazdaság legfőbb pillérei tehát olyan ún. „üzleti modellek” és egy ezt támogató szabályozási rendszer bevezetése, amiben prioritást élvez a tartós termékek előállítása, valamint a termékek minél tovább működési ciklusban tartása. Leegyszerűsítve a jól működő körforgásos gazdaság rendszerében, a gyárak és a vállalatok sokkal kevesebb új alapanyagot használnának fel termékeik előállítására. Az is fontos cél, hogy a hibás vagy megrongálódott háztartási vagy egyéb technikai eszközök például ne azonnal kerüljenek a kukába. Sokan ugyanis ahelyett, hogy akár esélyt adnának a javításra, egyből megválnak azoktól és új terméket vásárolnak. A javíttatás teret nyerhet a koncepció keretében. Ugyanúgy a termékek második életének is esélyt kell adni, azaz, ha valaki már nem használ egy terméket, az azért máshol még jó szolgálatot tehet.

Mikroműanyagok és fenntartható textíliák

Ezen a téren most szó szerint tiszta lappal indul el Európa egy hulladékmentes, környezetbarátabb, fenntarthatóbb világ felé. Ráadásul az Európai Bizottság a körforgásos gazdaság kialakítása érdekében tett intézkedései, kiegészülnek további lépésekkel. Többek között a mikroműanyagok korlátozása, a fenntartható textilstratégia, valamint a zöld közbeszerzések bevezetése is szerepel a tervekben. Nem szabad azt gondolni viszont, hogy ez csak a politika vagy a nagycégek dolga, minden magánszemély is tehet lépéseket a körforgásos gazdaság kialakításáért. Ezen a téren fontos, hogy a jövőben még nagyobb hangsúlyt kapjon a saját tulajdon kiváltása különböző szolgáltatásokkal.

Mit tehetnek például a nagyvállalatok?

  • Jó és követendő példa erre az amszterdami Schiphol repülőtér világítása. A légiforgalmi kikötő egyik csarnokának világításához ugyanis nem világítástechnikát vásárolt az üzemeltető, hanem fényt. Ami pontosabban azt jelenti, hogy nem izzókra költöttek, hanem a csarnok világítását, mint szolgáltatást megvásárolták a Philipstől, így a vállalat felel a karbantartásért és az izzók cseréért is.  A Philips több szempontból is jó megoldás, hiszen a gyártónak érdeke, hogy minél többet vegyenek a termékeiből, ha szolgáltatásként akarja ezeket értékesíteni, akkor abban válik a cég érdekeltté, hogy minél olcsóbban lehessen ezt karbantartani.
  • Az autózásban is lehet jókora lépéseket tenni és a saját tulajdont háttérbe szorítani. Sokaknak csak arra van szüksége, hogy autóval elmehessenek az egyik helyről a másikra, az autók jelentős része az élettartamuk alatt nincs kihasználva. Az autómegosztó cégek ezen a problémán segítenek, igaz, azon lehet vitázni, hogy autómegosztásról vagy éppen percalapú vagy nagyon rövid időtávú – autóbérléséről van-e szó. Mindenesetre ezeknek az autóknak a kihasználtsága sokkal jobb, mint egy sima, magánszemélyek kezében lévő átlagos autóé.
  • Érdemes a divat területén is kitérőt tenni. A divatipar ugyanis elképesztő mennyiségű kárt okoz a világban, ebben pedig nagy szerepet kap az úgynevezett “fast-fashion” márkák tömeggyártása, azaz az évente számos kollekcióval és olcsó ruhákkal tömkelegét gyártó cégek tevékenysége. Az Európai Parlament szerint például egyetlen pamutpóló elkészítéséhez nagyjából 2700 liter vízre van szükség, amely egy személy 2,5 évnyi ivóvize. Az adatok szerint a globális textilipar egy év alatt nagyjából 80 milliárd köbméter vizet is felemészthet. A H&M, a C&A és számos európai divatáru-kereskedő már letette a voksát a fenntarthatóság mellett. Az újragondolt stratégia nem mást jelent, minthogy az érintettek már a tervezéskor végiggondolják az alapanyagok teljes életciklusát és annak környezetre gyakorolt hatását. Előbbi például a szőlőtermesztés melléktermékeit feldolgozva készít ruhákat, míg a Nike például a legmodernebb eljárásokkal sportpályákat épít a használt edzőcipőkből. Így lehet az, hogy ami az egyik iparág hulladéka, az egy másiknak alapanyag lehet. Az Ikeát is érdemes megemlíteni, a bútorlánc a feleslegessé vált bútorokat visszaveszi és ezeket csökkentett áron újra piacra „dobja”.

Mit tehetnek az emberek? 

  •  A fejlett országokban egyszerű, de hatásos döntés lenne, ha kevesebb ruhát vásárolnának az emberek, vagy egyszerűen már fenntartható módon előállított ruhákba invesztálnak. Akkor az ökológiai lábnyomukat csökkentő divatvállalatokat támogatnak a természetet nagymértékben szennyező más vállalatokkal szemben.  A fiatal generáció azonban nem elégszik meg az ígéretekkel, azokat tettekkel is igazolni kell és ezt a cégeknek is figyelembe kell venniük, mert belőlük tevődnek össze a jövő felnőtt korú, fizetőképes dolgozói. A használtruhák vásárlása szintén jó megoldás, ezzel például a “Reuse” mozgalmat lehetne elősegíteni, de a ruhacserélgető bulik segítenek abban, hogy a saját - már nem használt- ruháknak új tulajdonost találjon valaki. Lehet törekedni arra is, hogy még nagyobb figyelmet fordítsanak az emberek a ruhák és egyéb kiegészítők ápolására, kitolva ezzel szintén az esetleges korai minőségromlást. Ezzel pedig visszakanyarodik a dolog az alaptézishez, miszerint a hulladékgazdálkodás az egyik alapfeltétele a körforgásos gazdálkodás kialakításához, fenntartásához.
  •  Mit tehetnek még az emberek? Az autózás esetében a jármű megvásárlása helyett az autómegosztó szolgáltatásokat igénybe venni. És csak akkor, amikor tényleg szükség van az autóra. Minden más esetben érdemes a tömegközlekedést választani.
  • Az elhasznált elektronikai eszközök esetében érdemes példaként felhozni egy londoni kocsmát, amely úttörő kezdeményezést mondhat magáénak. Ebben a kocsmában sérült, javításra szoruló vagy használaton kívüli elektronikai eszközt lehet leadni sörért cserébe. Mindezt azért mert a bárt üzemeltető fontosnak érezte, hogy tegyen valami a környezete érdekében: az Egyesült Királyság ugyanis Európa egyik legnagyobb elektronikai hulladéktermelője. Egy 2019-es tanulmány szerint a brit háztartások nagyjából 40 millió használaton kívüli készülékkel rendelkeznek. Ezt a problémát is érdemes lenne minél gyorsabban orvosolni, hiszen a felhalmozódott elektronikai hulladékok sok esetben nehézfémeket tartalmaznak. Emellett olyan alkotóelemek is vannak bennük, amelyek egyébként csak kis mennyiségben találhatók meg, ezért kitermelésük jelentős energiával jár a PwC tanácsadó cég elemzése szerint.

Elfogyhat a „muníció”?

Mind a nagyvállalatokra, mind a hétköznapi emberekre vonatkozó példák is azt mutatják, hogy nem feltétlen a teljes újrahasznosításra kell gondolni, amikor a körforgásos gazdálkodásról van szó. Ez egy sok résztvevős, összetett és hosszú távú projekt. Nem elég csak a nagyvállalatokra bízni ennek a kialakítását, hanem mindenki - az átlagemberek is - hozzátehetik a saját részüket.

Nem véletlenül szánt az Európai Unió kulcsszerepet a klímaváltozás elleni küzdelem során a körforgásos gazdaságnak. Olyannyira, hogy az unió 750 milliárd eurós járvány utáni helyreállítási csomagjának fontos eleme lett. A körforgásos gazdaság kapcsán fontos kiemelni, hogy a nyugati társadalmi berendezkedés két alapvetéséhez, a magántulajdonhoz és a vég nélküli fogyasztáshoz egy új megközelítéssel kíván viszonyulni.

Egyelőre utópiának tűnhet, de nem elképzelhetetlen a hulladék nélküli világ megszületése. Egyre több nemzetközi vállalat fele például már rendelkezik olyan koncepcióval, amelynek célja, hogy az általuk felhasznált anyagok folyamatosan használatban maradjanak.

Erre pedig azért is van szükség, mert elfogyhat a muníció. Egy - még 2019-ben publikált -  ENSZ-jelentés szerint 2015 és 2060 között a természeti erőforrások felhasználása várhatóan mintegy 110 százalékkal növekedhet 2060-ig. Ha ebben a tempóban marad a világ, akkor vészesen fogyóban lehetnek a nyersanyagok, alapanyagok, erőforrások.  Az ipar 4.0, a körforgásos gazdaság viszont az első ipari forradalommal teljesen ellentétesen, esélyt teremthet arra, hogy csökkentse, akár megszüntesse a hulladékkeletkezést a digitalizáción keresztül.